Milyen egy Szuperkupa futam?

2002-ben  néhány lelkes veteránrajongó úgy gondolta, itt az ideje, Magyarországon is el kell indulnia a nyugaton oly népszerű átlagtartó versenyeknek.

Mitől volt más ez a fajta verseny a korábban megszokott jó hangulatú találkozóknál, könnyed versenyeknél? A verseny minden részletének a professzionalitást kellett sugároznia, az időtervtől és a szabályoktól eltérni nem lehetett, pontos útvonalleírás szerint, percre pontos etapidőkkel kellett haladnia mindenkinek az előre meghatározott rajtidejében. A verseny közbeni feladatok nem megmosolyogtató mutatványok és tesztlapok voltak, hanem egyszerű szlalomok két fotocella között, ahol csak pontosan kellett menni, és tartani századmásodpercre az időket. A verseny megjelenése, a résztvevők elhelyezése és a díjak minősége is ötcsillagos volt, és most már állíthatjuk, a versenyek mai sikerét látva, tényleg elindult a folyamat, amit az ötletadók és a főszervező megálmodtak.

  

A Szuperkupa futamai, a manapság terjedő szóhasználattal 1/100-as rally-k a német Sollzeit Rally, vagy az angol Regularity Rally megfelelői, bár itt van némi átfedés az olyan átlagtartó versenyekkel, ahol az egész útvonalra kötelező átlagot írnak elő.

Mindennek az alapja a KRESZ betartása; a résztvevő autók többnyire 1989 előtt gyártott, eredeti oldtimerek, műszaki vizsgával, biztosítással. Egy ilyen versenyen az itiner alapján tájékozódnak a résztvevők, akik egymás után indulnak (felvértezve a különböző jelölésekkel autóikon), általában egyperces időközönként, de lehetséges a félperces indítás is. Kihagyhatatlan kellék a rajtszám és a rallytábla az autón, melyből az utóbbi azt jelzi, éppen melyik eseményen vesz részt az autó. Több versenyen kötelező reklámokat is előírnak az autókra.

Az itiner a verseny előtt titkos, csak a rajt előtt vehetik kézbe a résztvevők. Ebben a füzetben minden benne van, ami a tájékozódáshoz kell, főképp a kereszteződések és azok egymástól és a rajttól való távolsága. Egy itiner mintaoldala itt jobbra látható.

Az útvonal időellenőrző állomások között van kijelölve. Erre a pontra előírt idő alatt kell odaérni, de ha valaki előbb ér a következő állomásra, akkor kivárhatja a pontos idejét. Az állomások területére egy percen belül kell beérni. A jó versenyzők ilyen etapokon (azaz két időellenőrző között) nem hibáznak, mindig mindenhol időre ott vannak. Hibát ilyen helyeken általában azok gyűjtenek, akik eltévednek, vagy műszaki hibájuk van. Az ilyen etapokon belül lehetnek pecsételőpontok, azaz áthaladás-ellenőrzők, ahol kötelező megjelenni, de idő nincs meghatározva az áthaladáshoz.

Átlagosan egy versenynap 200 és 300 km közötti távolságról szól. Ha nem itt, akkor hol dől el a verseny, és mi is ez az 1/100 elnevezés? Ezek a szakaszok a verseny savát-borsát adják. 1/100-as szakasz a két időellenőrző közötti szakaszon található. Tizenöt év alatt igen sokféle feladat kialakult, dupla, tripla, fotocella és mérőslag váltotta egymást, de speciális zenés feladat is bekerült a repertoárba. A klasszikus szakasz 10 - 150 méter hosszú, és két fotocella között kanyarog. Alapszabály, hogy a rajt után már nem lehet megállni, az autó orra indítja és állítja meg az órát, a feladat pedig az, hogy az előirt időt a legjobban közelítse a versenyző századmásodperc, azaz 1/100 s pontossággal. A fejlődés az első, 2002-es verseny óta töretlen, akkor összesen 13 szakasz volt a két nap alatt, egyetlen dupla feladattal, ma a Szuperkupa kétnapos fordulóján pedig 20-25, összesen mintegy 40-50 mért résszel, azaz megháromszorozódott a feladatok száma. Persze ma nem ritka a tripla feladat sem, de már négyes próba is nehezítette a versenyzők dolgát, és van akár öt kilométeres és 15 perc hosszúságú 1/100-as is.




A versenyt színesítik néha átlagtartó szakaszok, ahol nem csak a szakasz végén kell pontosnak lenni, hanem végig tartani kell a tempót az előírt átlag szerint, a sportbírók pedig ezt titkos pontokon ellenőrzik. Ez kitartó figyelmet és sok számolást igénylő feladat. A mérés pontossága viszont ilyenkor "csak" tizedmásodperc pontosságú.


A résztvevők egységes csapatot kell alkossanak. Egyedül lehetetlen sikeresen végigmenni a pályán, a navigációban és az időmérésben a navigátornak nagyon fontos szerepe van. A 2006-os évtől kezdődően tilos a digitális eszközök használata, így még fontosabb a másodpilóták szerepe, a komputerek megjelenése előtt sikerült kizárni az elektronikát a fedélzetről.

A profik, akik nagyon komolyan veszik a versenyeket, sokszor együtt edzenek a szervezett tréningeken, verseny előtti gyakorlásokon, a túrázók viszont élvezik a tájat, a kanyargó utakat, szép helyszíneket, és néha beletalálnak egy-egy hibátlan eredménybe, "vak tyúk is talál szeget" alapon.

  

A résztvevők minden elért eredményüket SMS üzenetként megkapják, hogy azonnal tudják, sikeresen teljesítettek-e. A kiértékelés során több ezer adatot dolgoznak fel a versenyközpontban, hogy a díjkiosztó akár egy órával az utolsó befutó után elkezdődhessen.

A versenyek szervezése nagyon alapos, pontos időterv szerint halad. A versenyek egy egységes alapszabály szerint zajlanak, de minden versenynek van saját versenykiírása, amiben speciális sajátosságokkal egészítheti ki azt. A lényeg, hogy minden időre mért teljesítmények szerint dőljön el. A fahal-horgászat, a vizes pohárral autózás és a kvízjáték marad a találkozók sajátja, a Szuperkupán ilyen feladatok nincsenek.

A versenyek előkészítése is több tucat ember feladata. Minden útvonal és helyszín engedélyezett, a szállások már legalább fél évvel a verseny előtt le vannak foglalva. A főtereket, egyéb kiemelt helyszíneket a rendezők a média minden szintjén beharangozzák, a versenyeket fotósok hada követi, és természetesen minden verseny önálló honlappal jelentkezik.

A nevezéseket időben kell leadni on-line módon az adott rendezvény honlapján, helyszíni nevezésre sehol sincs lehetőség. Csak a visszaigazolt nevezések érvényesek, és a rendezők fenntartják a jogot, hogy az esztétikailag kifogásolt, nem eredeti autóktól megvonhatják a rajtengedélyt.

A versenyek sikereinek záloga a kiemelt szintű szervezettség és a magas szintű időmérő eszközök használata.

A Veterán Autó és Motor újság 2006 márciusában a Szuperkupa indulása előtt közölt cikket a versenyek fejlődéséről. A cikk itt látható.